A 2020-as esztendő nem csak azért ad alkalmat – és követeli ki kényszerítő erővel – az előttünk álló időszak legfontosabb társadalompolitikai kihívásainak azonosítását, mert új évtizedbe, a 21. század húszas éveibe lépünk. Különös egybeesésként, valóban most látszik újabb korszakhatárhoz érkezni a világ, azon belül Ma- gyarország, amely a jelen tanulmány vizsgálódásainak középpontjában áll. A Covid-19 járvány elleni küzdelem egyik pillanatról a másikra lefékezte a teljes világgazdaságot, egyúttal azonnali, előzetes bejelentés nélküli vizsga elé állította a nemzetközi szervezeteket és az egyes államokat: élesben kell bizonyítaniuk a kormányközi és kormányzati intézmények, közöttük a széles értelemben vett jóléti struktúrák felkészültségét. Mindezeken felül az egyes társadalmak válságtűrő képessége is mérlegre kerül.

Az is eldől majd, hogy az elmúlt évtized autoriter hulláma, populista-nacionalista felívelése folytatódik-e a válság nyomán, vagy a választópolgárok inkább másféle probléma megoldó megközelítéseket részesítenek előnyben a krízis során szerzett tapasztalataik alapján. Ez igencsak összefügg azzal is, mi történik, mi történhet ez alatt a társadalompolitikában: a kizárás és a kirekesztés mechanizmusai erősödnek-e meg, vagy pedig a válság a nagyobb társadalmi integráció, a szolidaritás intézményeinek fontosságát állítja a figyelem középpontjába. A kialakuló válaszkombinációk nagymértékben függnek majd attól, hogy az egyes politikai irányzatok miként problematizálják a fennálló helyzetet, és a saját értelmezésükből milyen megoldási javaslatokat vezetnek le, s mekkora politikai hatékonysággal képesek és hajlandóak képviselni elképzeléseiket, vállalva a küzdelmet azok megvalósulásáért.

Habár minden országnak megvannak a maga sajátosságai, és az e sajátosságokból következő nehézségei, a magyar eset alighanem a legkülönösebbek és a legnehezebben megoldhatók közé tartozik a baloldali politikacsinálás szempontja felől közelítve. Az autoriter hullám kapcsán Magyarország abban a kétes megtiszteltetésben részesül, hogy az Orbán-rendszert világszerte a tekintélyelvű fordulat látványos példájaként jegyzik a politikatudományi szakkönyvekben (például: Levitsky-Ziblatt, 2018). Ami pedig a társadalompolitikát illeti, szoros az összefüggés az autoriter lejtőn való lecsúszással, mert az Orbán-rezsimnek nem csak a retorikájához, de egész működésének a lényegéhez tartozik a „munkaalapú társadalom” ideológiája. Ebből egyenesen következik a társadalmat a segítségre „érdemesekre” és az arra „érdemtelenekre” felosztó kormányzati filozófia és gyakorlat, valamint az a büntető-fegyelmező társadalompolitika, amely a jóléti állam válsága kapcsán több évtizeddel ezelőtt kibonta- kozó neoliberális-neokonzervatív irányzat (Johnson, 1996) elvárásainak lényegében minden téren megfelel, és tulajdonképpen minden szociálpolitikai területen nyomon követhető. További csavar a hazai történetben, hogy e társadalompolitika zászlóshajója, a családtámogatási rendszer annak ellenére széles körben népszerű (Policy Solutions, 2020), hogy a maga teljességében elérhetetlen a közepes és alacsony jövedelmű családok számára, és valójában hatalmas költségvetési ráfordításokat felemésztve növeli az egyenlőtlenségeket.

Röviden tehát, ez az a politikai és társadalompolitikai környezet, amelyben a magyar baloldalnak adresszálnia kell a számára fontos problémákat és kihívásokat az új évtizedben, körvonalazva egy komplex megoldási javaslatot, amire alapozva aztán politikai ajánlatot tehet a magyar társadalomnak.

Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert, egyfelől, az Orbán-rezsim a tartós berendezkedésre törekszik. Lett légyen csak retorika, hogy a kormányfő egészen 2030-ig tervez, a hatalomőrzés korláttalan ambíciója világosan érzékelhető. Másfelől, a magyar gazdaság és a rezsim fenntarthatósága szempontjából egyaránt kulcsfontos- ságú európai uniós támogatások szintén új szakaszhoz érkeznek. Jelenlegi tudásunk szerint az uniós források elosztása átrendeződhet Közép-Európával szemben Dél-Európa javára, amit a koronavírus-járvány fejleményei még inkább indokolttá tehetnek. Ugyanakkor, a Magyarországnak jutó pénzek elosztási és felhasználási kere- teit szinte bizonyosan az Orbán-kormány fogja végigtárgyalni, így egy majdan bármikor bekövetkező váltás esetén az új kormány mozgástere eleve korlátozott lesz. Ezt a problémát lehetetlen teljes mértékben áthidalni, ám annál nagyobb szerepe lesz emiatt annak, hogy a felhasználható források társadalmi hatékonyságáról most és a jövőben mit gondol a hazai baloldal, mennyire tudja kész tervek mentén menteni a menthetőt, ha lehetőséget kap rá. Ehhez jön még a járvány és a válság pontosan egyelőre beláthatatlan hatása, ami az eddigi itthoni fejlemények alapján nagy eséllyel tovább növeli a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket. Az egészségügy és az oktatás terén egyértelműnek látszik az előző évtizedben elmaradt humánberuházá sok hiánya, és e hiány kritikus hatása, illetve az is, hogy Magyarország a társadalom idősödésének immár négy évtizedes folyamatából következő feladatok megoldására szinte teljesen felkészületlennek mutatkozik. Ha a vírusválsággal nem is függ közvetlenül össze, évek óta az ország előtt görgetett probléma a lakhatási szegénység, valamint a környezeti kihívásokra való felkészülés elmulasztása, beleértve ebbe az ökológiai változások várható szociális következményeit is.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az előttünk álló évtized társadalompolitikai trendjeit, azok magyarországi hatásait. Ehhez először egy helyzetképet kell adni, ami ugyan sok, máshonnan ismerhető kutatási eredményt vonultat fel, de az ezek révén kirajzolódó kontextus az, ami magát a hazai társadalompolitikai kihívást definiálja. Ebből láthatjuk azt is, milyen módon reagál erre a mai Magyarország. A tanulmány második része a legfontosabb kitörési pontokat igyekszik vázolni, mégpedig előbb az elvi, szemléletbeli változások igényét, utána pedig azokat a legfontosabb beavatkozási pontokat, szakpolitikai területeket, ahol a rendszerszintű változás kivitelezése szükséges és lehetséges is az előttünk álló évtizedben.

Lakner Zoltán tanulmánya → PDF formátumban